Reggelig tudnék mesélni. Sokminden történt, mióta utoljára billentyűzetet ragadtam, de a leges-legfontosabb dolog, amire rájöttem, az az, hogy ha boldog akarsz lenni, azért meg kell dolgozni. A dolgok nem történnek maguktól, mint tudjuk. Ezt eddig is tudtam, meg persze azt is, hogy a boldogság kulcsa az, hogy minden egyes napunkból ki kell hozni a maximumot. Cselekedni. Just do it.
All I can say that life comes with no guarantees, no time outs, no second chances. Lough out loud, dance in the pouring rain, spend all your money, smile untill your face hurts, speak out, fall in love and most of all, never be angry or upset because the second of sadness is a second of happyness you will never get back.
Annyira hálás vagyok, hogy hallgattam a megérzéseimre, és szombaton, nem törődve semmivel fogtam magam, és visszajöttem 2 nappal előbb vidékről Budapestre. Éreztem, hogy itt a helyem. Péntek este csajos bulit tartottunk, és borzasztó volt az egész. Teljesen reménytelen helyzet, katasztrofális zene, csúnya emberek. Jól éreztem magam, azalatt az idő alatt, amíg a DJ elkapta a fonalat, és véletlenül lejátszott kb. 5 jó számot. Otthon persze mi válogattuk a zenéket, és az este egyetlen férfi résztvevöje különösen jó érzékkel van megáldva etéren. Szóval lényeg a lényeg, egyszer csak kinn üldögéltem a korláton, mikor bekattant, hogy nekem most Pesten lenne a helyem. Másnap fél 10kor csörgött a telefonom, ébresztő. Bepattantam a rönikébe, elkocsikáztam a cipőimért, majd lecseréltettem a kerekeket télire (:P), körbejártam a nagyszülőket, elköszöntem: arrivederci. Autópálya, sötét, mégsem volt az az érzésem, hogy kifolyik a szemem a többi autó lámpájától, izgatott voltam. Hazaértem, kipakoltam, mint a villám, zuhany, hajcsavaró, smink, ruha, bor, taxi. Olasz vacsi, olaszokkal, Minyon, Ötkert. Utóbbi volt az est fénypontja, ugyanis nem véletlenül fújt arra a szél, de erről majd akkor, mikor majd megérdemli a tintát. Most még nem. Felkeltem tegnap délután, már várt az üzenet a Facebookon, hogy Király fürdő? Persze. Sosem voltam még ezelőtt, valószínű, hogy nem is megyek sűrűn, de jó, hogy láttuk ezt is. Hazajöttem, lázas készülődés randira, csavarókkal a fejemen ültem itthon, mikor jött a disaster: lemondta. Sebaj, van a tvben szociális élet, Comedi Central, meg egyebek. Erről eszembe ötlött egyik ismerősöm, művész a lelkem, így megragadtam a Pradat, és felhívtam: 10 perc múlva az ajtóban állt egy üveg bikavérrel meg egy csomag kesuval. Hmmm. Éjfélig együtt nevettünk, majd Ágóhoz mentem az Instantba. Legalább 10 percet táncoltam is, és volt egy fiú, aki magas és szőke, és még édes is lett volna, ha nincs olyan arckifejezése, mint akit betonból öntöttek ki. BKV-val jöttem haza. Ilyen is csak egy évben egyszer van :) A mai napomat is sikerült értékesen eltöltenem valakivel, akit nagyon rég nem láttam, és megtaláltam álmaim parfümét. Nem csak azért, mert olyan finom illata van, hogy meghalnék érte, hanem mert 102300 HUF az ára. Nem most lesz, hogy megveszem. :)
All in all: vidámság van, pörgés, mosolygás.