2009-06-21 14:51 vasárnap
Már elég régen vett rá a lélek, hogy ideüljek szórni az igét, mentségemre szóljon, hogy nem unatkoztam.
Az elmúlt héten megműtöttek, megszabadultam a manduláimtól, szerencsére nem viselt meg annyira, mint amennyire gondoltam, hogy meg fog. A fájdalom egy dolog, amit el lehet viselni, pláne megfelelő mennyiségű fájdalomcsillapító mellett. Nagyon örültem neki, hogy elég sokan bejöttek hozzám a kórházba, nem viselem túl könnyen az ottani légkört, a fül-orr gégészeten amúgysem túl szívderítő látvány a sok gégemetszett, hörgő, sétálgató férfi, akikből egy tubusba folyik mindenféle testnedv, és emiatt nem túlzottan zavartatják magukat, fel-alá mászkálnak a folyosón. műtétem napján nem nyújthattam túl szép látványt én sem, de én megmaradtam az alvás mellett, ahogy azt javasolták is. Másnap estefelé Kornélom meglepett, besétált a kórterem ajtaján, egy szál virággal, meg franciakrémessel a kezében. 
Tegnap csaptunk egy tripla randit, Kriszti és Ervin, Adri és Attila, Kornél és én, belevetettük magunkat a mosonmagyaróvári popélet 11 celsiussal redulált rengetegébe. Nagyon jól sikerült a dolog, elég fura, hogy az anno szingli és szőke trió most párostul csücsült azokon a helyeken, ahol anno a csajos kávézások történtek, néha különböző férfi társasággal kiegészítve, hogy ne legyen a dolog egyhangú. Személy szerint örülök ennek a változásnak, jó, hogy így indul a nyár, mindenki boldog, és kicsit más izgalmakkal telítődik a csajos csevegések témája, ugyanis mostantól nem csak csinosnak kell lenni, mindegyikőnk mellett van valaki, akit el kell kápráztatni, és büszkévé kell tenni, és ez sokszor nagyobb kihívást tud jelenteni, mint egy buliba készülődni. Mostmár nem lapozza végig az ember a cosmot úgy, hogy a párkapcsolatokkal kapcsolatos cikkeket fejcsóválva átugorja, és meghagyja arra az időre, mikor unatkozik, hogy majd akkor tanulmányozza, gondolván ez egyenlőre úgysem az én asztalom.
Mindegyikőnk imádott szinglinek lenni, pasizni a bulikban, flörtölgetni, randizgatni, fejeket el, néha le csavarni, de az mégiscsak más. Ha az ember elgondolkodik rajta, miért, akkor rájön, hogy annak is egy célja van: találni valakit, aki először hú-de-izgi, aztán jaj-de-édes, a következő szintet már nem is érdemes feszegetni. Ez azonban sokáig elhúzódhat, az örök szingli lét egy idő után aggasztó és elkeserítő, mert jó buli, de hiányzik belőle az érzelmi biztonság, mert a rózsaszin ködöt csak kergeti az ember, nem jut el addig, és az ilyen taliknak sajnos végeláthatatlan sora lehet.
Szóval örökkön örökké ez biztosan nem vezet jóra, sok csalódás a fellángolások után egy idő után túlzott előítéletet és félelmet szül, aminek az az eredménye, hogy ha véletlen mégiscsak találkozik az ember valaki különlegessel, nem meri megtartani, túl sokat játszik, mert alapvető érzésként alakul ki benne a bizalmatlanság. Ezért voltam tegnap este nagyon boldog, mikor körbenéztem, és azt éreztem, hogy jó a társaság, nincs erőltetett ismerkedős csevej, szállnak a sztorik az asztal egyik végéből a másikba, és mindenki ragyog. Reméljük még sokáig fog.
