2009-06-01 22:15 hétfő
ismételten odavetett az unalom a gép elé, ugyanis fáradt az nem vagyok, de kedvem sincs az unalom városában róni a köröket kávézóról kávézóra, igaz, most új társasággal tehetem mindezt, de ettől függetlenül rémunalom Mosonmagyaróvár. Az égből pottyant új, angol nyelvű társaságomat Dennisnek hívják, és szegény nagyon egyedül van errefelé magyarul nem beszélő külföldiként,és nekem valahonnan dereng, hogy milyen lehet ebben a cipőben járni. Sajnos az állatkertig nem jutottunk el Geri barátommal, de helyi elfoglaltságot találva elmentünk strandröplabdázni, mert nem nagyon volt kedvem 40+1000 fokos hőségben a betont koptatni egy városban, azt lehet hidegben is, meg ugye nagyon hosszú még a nyár.
Legutóbbi bejegyzésemet követő szombaton sikeresen megnyitották a Bacardi beach nevezetű helyet, a lokál popélet központját, melyet minden jó és rossz érzésű, fiú és lány bátran látogat a környékről, szóval nekem sem szabadott onnan hiányoznom, és Kriszti barátosnémnak is megígértem, felhasználom a számomra tartogatott vip jegyet. Rejtélyes módon sikerült is elhasalnom 3 pohárka pezsgőtől, így a szokott tömeget szörnyen viseltem, ami ahhoz vezetett, hogy a koktélos pultnál szocializálódtam szorgalmasan, ugyhogy tisztább ezután sem lett a látásom, mert ugye mit kell inni, ha az ember már amúgy is tipsy? Hát persze, hogy martinit.
Ezt az ominózus estét követte egy másnapos reggel, majd egy másik józan, aztán hipp-hopp szerda is lett, mikor az előre betervezett pesti mulatozást kellett elkövetni Sziszikémmel. Kornéllal is találkoztam aznap délután, kötelező kört tettünk Carlohoz, az olasz kávéházba, majd Sziszivel bővítve társaságunkat, beültünk jövendőbeli lakhelyem (Ferenc tér) cukrászdájába, ahol Tomi is csatlakozott hozzánk. Este a srácokkal meccset kellett, hogy nézzünk, ugyebár aznap volt a BL döntő, így sietnünk kellett, a meccs utáni kommentekre majdnem odaértünk, olyan lázas focirajongás tört ránk aznap este. Sziszivel nagyon jó volt újra együtt, már hiányzott örök szerelmem, aki aznap sikeresen (egy 4essel) zárta a vizsgaidőszakot, így volt mit ünnepelni. A Sellő nevű fedett és tévével focival ellátott ivókomplexumból el kellett, hogy ugorjunk egy éjjel-nappali boltba, és természetesen akkor eredt el az eső. Helyzetrajz: két sminkelt, újruciba felöltözött leányzó, fut a szakadó esőben, egy fekete selyemsállal a fejük felett, enyhén kapatos állapotban. Következő kép: akkorát esnek, mint a ház, miután felpattannak, behúzódnak egy kapualjba, ahol próbálják összeszedni magukat, ahova odaállít egy vadidegen srác a következő szöveggel:-Bocs lányok, én szólni akartam, hogy ott az a kanál, de nem hittem volna, hogy elestek benne.... wááááááhhhh... egy nagyvárosban sok utca, a sok utcában sok kanál, de abból csak egy van a földön, hát persze, hogy nekem kell megtalálni, szaktadó esőben, koktélruhában, a legjobb csajommal az oldalamon, holdjáró méretű magassarkúban, ami a saját testi épségemre a legveszélyesebb. 
Már esés közben rajtam volt a nevetőgörcs, hogy ez csak én lehetek.
Szórakozóhelynek már kilestük a szerdai bulik kedvelt helyszínét, a Moulin Rouge-t, ahol elég gyenge a cosmo koktél, de legalább igényes a hely, ha már az emberek nem is mindig, de jól el lehet dumálni, és a zene sem megvetnivaló, csak a tömeg nagy olykor. Nagyon jól éreztem magam, nem baj, hogy nem volt egy táncikálós hiperbuli. Persze itt is össze kellett futni ismerősökkel, de ezen nem lepődünk meg, Zalán és barátai beugrottak pár italra. Elég korán hazaértünk, már 4kor az ágyat nyomtuk. Nagyon jó volt, alig várom, hogy pesti leányzó legyek, ott van élet, rengeteg ember, és szórakozóhelyből sincs kevés.
Péntek-Győr-halott, mint mindig, már 4 hete folyamatosan minden péntek este győrben kötök ki, de sosem ér csalódás: mindig minden szórakozóhely üres, kivétel a 15 évesek kedvelt helye...ami egyébként nagyon jó, koleszból szabadulva, osztálytársakkal, de ahhoz hangulat kell, és nem lapos, ha oda akar menni az ember, egy összeszokott társaság jól érezheti magát, ha nincs a dologban sznoboskodás. 
Megindult a június, a meleg is jöhetne már. Jóccakát.
