2009-06-21 14:51 vasárnap

Már elég régen vett rá a lélek, hogy ideüljek szórni az igét, mentségemre szóljon, hogy nem unatkoztam.

Az elmúlt héten megműtöttek, megszabadultam a manduláimtól, szerencsére nem viselt meg annyira, mint amennyire gondoltam, hogy meg fog. A fájdalom egy dolog, amit el lehet viselni, pláne megfelelő mennyiségű fájdalomcsillapító mellett. Nagyon örültem neki, hogy elég sokan bejöttek hozzám a kórházba, nem viselem túl könnyen az ottani légkört, a fül-orr gégészeten amúgysem túl szívderítő látvány a sok gégemetszett, hörgő, sétálgató férfi, akikből egy tubusba folyik mindenféle testnedv, és emiatt nem túlzottan zavartatják magukat, fel-alá mászkálnak a folyosón. műtétem napján nem nyújthattam túl szép látványt én sem, de én megmaradtam az alvás mellett, ahogy azt javasolták is. Másnap estefelé Kornélom meglepett, besétált a kórterem ajtaján, egy szál virággal, meg franciakrémessel a kezében. 

Tegnap csaptunk egy tripla randit, Kriszti és Ervin, Adri és Attila, Kornél és én, belevetettük magunkat a mosonmagyaróvári popélet 11 celsiussal redulált rengetegébe. Nagyon jól sikerült a dolog, elég fura, hogy az anno szingli és szőke trió most párostul csücsült azokon a helyeken, ahol anno a csajos kávézások történtek, néha különböző férfi társasággal kiegészítve, hogy ne legyen a dolog egyhangú. Személy szerint örülök ennek a változásnak, jó, hogy így indul a nyár, mindenki boldog, és kicsit más izgalmakkal telítődik a csajos csevegések témája, ugyanis mostantól nem csak csinosnak kell lenni, mindegyikőnk mellett van valaki, akit el kell kápráztatni, és büszkévé kell tenni, és ez sokszor nagyobb kihívást tud jelenteni, mint egy buliba készülődni. Mostmár nem lapozza végig az ember a cosmot úgy, hogy a párkapcsolatokkal kapcsolatos cikkeket fejcsóválva átugorja, és meghagyja arra az időre, mikor unatkozik, hogy majd akkor tanulmányozza, gondolván ez egyenlőre úgysem az én asztalom.

Mindegyikőnk imádott szinglinek lenni, pasizni a bulikban, flörtölgetni, randizgatni, fejeket el, néha le csavarni, de az mégiscsak más. Ha az ember elgondolkodik rajta, miért, akkor rájön, hogy annak is egy célja van: találni valakit, aki először hú-de-izgi, aztán jaj-de-édes, a következő szintet már nem is érdemes feszegetni. Ez azonban sokáig elhúzódhat, az örök szingli lét egy idő után aggasztó és elkeserítő, mert jó buli, de hiányzik belőle az érzelmi biztonság, mert a rózsaszin ködöt csak kergeti az ember, nem jut el addig, és az ilyen taliknak sajnos végeláthatatlan sora lehet.

Szóval örökkön örökké ez biztosan nem vezet jóra, sok csalódás a fellángolások után egy idő után túlzott előítéletet és félelmet szül, aminek az az eredménye, hogy ha véletlen mégiscsak találkozik az ember valaki különlegessel, nem meri megtartani, túl sokat játszik, mert alapvető érzésként alakul ki benne a bizalmatlanság. Ezért voltam tegnap este nagyon boldog, mikor körbenéztem, és azt éreztem, hogy jó a társaság, nincs erőltetett ismerkedős csevej, szállnak a sztorik az asztal egyik végéből a másikba, és mindenki ragyog. Reméljük még sokáig fog.

"Aki szeret, annak varrd föl leszakadt gombját, 
Mert könnyen lehet, hogy felvarrja más

Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját
Mert könnyen lehet, hogy meghallgatja más

Aki szeret azzal szelíd légy, ne goromba
Mert könnyen lehet, hogy megsimítja más

Aki szeret - szeresd, s öleld meg naponta, 
Mert könnyen lehet, hogy megöleli más. 

És akkor hidd el, nem Ő a hibás " /Jobbágy Károly/

2009-06-01 22:15 hétfő

ismételten odavetett az unalom a gép elé, ugyanis fáradt az nem vagyok, de kedvem sincs az unalom városában róni a köröket kávézóról kávézóra, igaz, most új társasággal tehetem mindezt, de ettől függetlenül rémunalom Mosonmagyaróvár. Az égből pottyant új, angol nyelvű társaságomat Dennisnek hívják, és szegény nagyon egyedül van errefelé magyarul nem beszélő külföldiként,és nekem valahonnan dereng, hogy milyen lehet ebben a cipőben járni. Sajnos az állatkertig nem jutottunk el Geri barátommal, de helyi elfoglaltságot találva elmentünk strandröplabdázni, mert nem nagyon volt kedvem 40+1000 fokos hőségben a betont koptatni egy városban, azt lehet hidegben is, meg ugye nagyon hosszú még a nyár.

Legutóbbi bejegyzésemet követő szombaton sikeresen megnyitották a Bacardi beach nevezetű helyet, a lokál popélet központját, melyet minden jó és rossz érzésű, fiú és lány bátran látogat a környékről, szóval nekem sem szabadott onnan hiányoznom, és Kriszti barátosnémnak is megígértem, felhasználom a számomra tartogatott vip jegyet. Rejtélyes módon sikerült is elhasalnom 3 pohárka pezsgőtől, így a szokott tömeget szörnyen viseltem, ami ahhoz vezetett, hogy a koktélos pultnál szocializálódtam szorgalmasan, ugyhogy tisztább ezután sem lett a látásom, mert ugye mit kell inni, ha az ember már amúgy is tipsy? Hát persze, hogy martinit.

Ezt az ominózus estét követte egy másnapos reggel, majd egy másik józan, aztán hipp-hopp szerda is lett, mikor az előre betervezett pesti mulatozást kellett elkövetni Sziszikémmel. Kornéllal is találkoztam aznap délután, kötelező kört tettünk Carlohoz, az olasz kávéházba, majd Sziszivel bővítve társaságunkat, beültünk jövendőbeli lakhelyem (Ferenc tér) cukrászdájába, ahol Tomi is csatlakozott hozzánk. Este a srácokkal meccset kellett, hogy nézzünk, ugyebár aznap volt a BL döntő, így sietnünk kellett, a meccs utáni kommentekre majdnem odaértünk, olyan lázas focirajongás tört ránk aznap este. Sziszivel nagyon jó volt újra együtt, már hiányzott örök szerelmem, aki aznap sikeresen (egy 4essel) zárta a vizsgaidőszakot, így volt mit ünnepelni. A Sellő nevű fedett és tévével focival ellátott ivókomplexumból el kellett, hogy ugorjunk egy éjjel-nappali boltba, és természetesen akkor eredt el az eső. Helyzetrajz: két sminkelt, újruciba felöltözött leányzó, fut a szakadó esőben, egy fekete selyemsállal a fejük felett, enyhén kapatos állapotban. Következő kép: akkorát esnek, mint a ház, miután felpattannak, behúzódnak egy kapualjba, ahol próbálják összeszedni magukat, ahova odaállít egy vadidegen srác a következő szöveggel:-Bocs lányok, én szólni akartam, hogy ott az a kanál, de nem hittem volna, hogy elestek benne.... wááááááhhhh... egy nagyvárosban sok utca, a sok utcában sok kanál, de abból csak egy van a földön, hát persze, hogy nekem kell megtalálni, szaktadó esőben, koktélruhában, a legjobb csajommal az oldalamon, holdjáró méretű magassarkúban, ami a saját testi épségemre a legveszélyesebb.  Már esés közben rajtam volt a nevetőgörcs, hogy ez csak én lehetek.

Szórakozóhelynek már kilestük a szerdai bulik kedvelt helyszínét, a Moulin Rouge-t, ahol elég gyenge a cosmo koktél, de legalább igényes a hely, ha már az emberek nem is mindig, de jól el lehet dumálni, és a zene sem megvetnivaló, csak a tömeg nagy olykor. Nagyon jól éreztem magam, nem baj, hogy nem volt egy táncikálós hiperbuli. Persze itt is össze kellett futni ismerősökkel, de ezen nem lepődünk meg, Zalán és barátai beugrottak pár italra. Elég korán hazaértünk, már 4kor az ágyat nyomtuk. Nagyon jó volt, alig várom, hogy pesti leányzó legyek, ott van élet, rengeteg ember, és szórakozóhelyből sincs kevés.

Péntek-Győr-halott, mint mindig, már 4 hete folyamatosan minden péntek este győrben kötök ki, de sosem ér csalódás: mindig minden szórakozóhely üres, kivétel a 15 évesek kedvelt helye...ami egyébként nagyon jó, koleszból szabadulva, osztálytársakkal, de ahhoz hangulat kell, és nem lapos, ha oda akar menni az ember, egy összeszokott társaság jól érezheti magát, ha nincs a dologban sznoboskodás. 

Megindult a június, a meleg is jöhetne már. Jóccakát.

2009-05-22 09:22 péntek

Már egy jó ideje nem írtam, már újra péntek van. Kezdek beleunni az édes semmittevésbe, őrítő egyfolytában itthon lenni. Hiányzik az iskolába járás, nem hittem volna, hogy valaha így fogom gondolni. Talán azért sem írtam, mert az utóbbi hetem valami melankólikus depresszióba kezdett torkollni, az okát senki ne kérdezze, panaszkodni pedig nem fogok, nem stílusom. 
Drága Csuti Gergő barátom kifejezte véleményét a blogolásról: akinek nincsenek barátai, az chatel, akinek még chates barátai sincsenek, az pedig blogol.  Kedves, igaz? de neki elnézzük. Szombat délután megyünk a győri állatkertbe... 20 éves fiatalok... vajon kinek az ötlete volt? hát persze, hogy az enyém. egyfolytában sír mindenki, hogy unalmasak a hétvégék, itt nem lehet csinálni semmit, még Győr is egy halott város. Nézőpont kérdése, szerintem jó buli lesz, vagy 7 éves korom óta nem voltam a győri állatkertben. 
Tegnap este üldögéltem a teraszon, mostanában bevett szokásom lefekvés előtt csak bámulni egyet a csillagokra, akárki akármit mondd, szerintem itt látni őket a legjobban. Még a portugál tengerpartnál sem láttam annyi csillagot, mint itt, pedig sokat bámultam őket a villa kertjében nagy magányomban, arra gondolva, hogy az otthoniak is ezt látják, amit én a luxusbörtönből. Tegnap mentünk röplabdázni az itatóra, és az úton biciklizés közben Melanie C Carolyna c. számát hallgattuk, amit még anyukám munkatársai fedeztek fel youtubeon, mielött kimentem, és Krisztinám mondta, hogy mikor tavaly jártak röplabdázni, mindig ezt hallgatták... hmm... sztem nem is gondolnák mennyire igaz volt ez akkoriban...carolyna, you travel so far, trying to escape the pain, start again, where you are...looking too much at 17... hmm  annyira sokat ki tudnak fejezni bizonyos zenék, emlékeztetni adott pillanatokra, ha másra nem. Tegnap este egy showműsoron egy emos rockbandának nevezett valaminek a hímnemű énekese üvöltötte, bőgte teli torokból Katie Perry I kissed a girl c. számát, (the fact itself is hilarious) és az jutott eszembe, mikor első pár hónapom volt Angliában, akkor még a csapból is ez a szám folyott, a brit top 40t magasan vezette. Ezen is gondolkodtam, vajon ott miért vannak ennyire oda ezért a számért. Két okot tudhattam be: az angol csajok nagy része rendelkezik leszbikus hajlamokkal, és az angol fiúknak pedig tetszik a smároló csajok elképzelt ténye. Most ha meghallgatom, visszajön a gyomorszorító érzés, amit a megfelelés utáni vágy hozott ki belőlem... utólag visszagondolva hülyeség volt azon szorongani, vajon mit gondol rólam a család, és minden apró beszólást személyes sértésnek venni. Persze voltak szituk, ahol nem szimplán apró hétköznapi dolgokról volt szó, de utólag látom, hogy csak felfújtam egykét dolgot. Ezért is írtam az új csajszinak tegnap egy ímélt, hogy csak mosolyogjon rájuk, szeresse a gyerekeket, és akkor ugyanazt fogja visszakapni. A gyerekekkel alapvetően nincs is baj, de ő már írt nekem, hogy mennyit sír a baba mióta eljöttem, így azt tanácsoltam neki, nyugtassa le magát, és ha nem görcsöl, nem kapkod, csak mosolyog, akkor többre megy. Megnevettetni sokkal könnyebb egy 19 hónapos gyereket, mint elhallgattatni, ha sír.

Repül az idő, és még mindig nem vagyok sehol, nem a mai napra értem, úgy általában a hetekre. Azon kívül, hogy levizsgáztam, nem sokmindenre jutottam az elmúlt 3 hétben. Igaz nem nagyon tudok pattogni, amíg meg nem tudom, pontosan mikoris műtenek, de csak lesz valami. Megírtam angol nyelvű önéletrajzomat, ahova elküldtem sajnos negatív válaszok jöttek vissza. Ez van, ha pályakezdő az ember. 

nah azt hiszem a mai reggelre ennyi elég volt, hétvégéről majd még beszámolok.

cupp

2009-05-17 23:11 vasárnap

Ragadnak a szemeim, ugyanis ami azt illeti nem túl sokat aludtam az elmúlt 24 órában, megszállott és eszeveszett bulizásnak köszönhetően. Nah de ne rohanjunk ennyire előre. A pénteki napom nem volt túl termékeny semmilyen szempontból, ugyanis egész nap a monitor előtt ültem nagykabátban -ugye ha nem mozog az ember, nincs túl meleg - és észre sem vettem, hogy egész kellemes az idő kinn, amíg anyu haza nem jött és rám nem parancsolt, hogy emeljem meg hátsó felem. E kedves motivációnak köszönhetően lementem Krisztihez a tóra, ahol sok hihetetlenül magas intelligenciával ellátott emberrel sikerült találkoznom...  haza is jöttem.

 A tegnapi nap annál izgalmasabbra sikeredett, még ha a nyelvvizsgától eltekintek, akkor is. Csuci barátunknak születésnapja alkalmából eleget tettünk az orbitál bulira tett ígéretünknek. Nem kevés alkohol folyott le szerény társaságunk torkán. Nagyon imádom az ilyen bulikat, ilyenkor érzi az ember, hogy milyen jó fiatalnak lenni. Mióta hazajöttem, most kezdem csak igazán érezni, mit is jelent az, hogy itthon vagyok, olyan emberekkel lehetek, akikkel együtt nőttem fel, és az ilyen illuminált állapotban elkövetett beszélgetések, sztorizgatások nagyon tetszenek. Az őszinteségem és a forrófejűségem önmegtartóztatása sajnos egyenes arányosságban oldódik az elfogyasztott alkohol mennyiségével, remélhetőleg nem bántottam meg senkit.

Gyakran előfordul, hogy itthon nálam sokkal idősebb tagjai vannak a társaságnak, akikkel bulizni megyek, de azok a bulik általában mind egyformák: enyhén sznobok, kicsit kevésbé alkoholorientáltabbak, és persze az ember jobban koordinálja a cselekedeteit. Ezért imádom az olyan bulikat, mint ami tegnap is volt. Jó kis jedlikes csoport rázódott össze az estére, olyan arcok is, akikek évek óta nem láttam, nosztalgikus volt. Ezek a bemelegítős esték azért is nagyon jók, mert jobban megismerem azokat az embereket, akik mindigis mellettem voltak, csak egyszerüen nem jött ki úgy a lépés, hogy az adott témáról eszmétcseréljünk, és ha meg is történt, az ember hajlamos elfelejteni tulajdonságokat, amiket már észrevett, de nem keltett akkora benyomást, hogy arra emlékezzen a következő alkalommal is.

Mára ennyi, majd ha holnap rámlehel a múzsa, majd soki után még lekattogom a további eseményeket, nah meg persze az adott conclusion.

2009-05-15 16:05 péntek

már zsong a fejem a sok angol hülyeségtől, de legalább ráérzek a feladatokra a holnapi nyelvvizsgához. Azt mondják simán menni fog, de azért persze izgulok egy kicsit. Nemsokára átjön a barátosnőm, Adri, biztosan megcsodálja majd újonan szerzett félig-mű karmaimat, amit ma reggel sikerült megcsináltatnom. Csak a saját körmömre ráhúztak egy réteg porcelánt és francia festéssel van ékesítve, nem hosszú, nem kirívó, nekem tetszik.

Már lassan úgy érzem 6000 éve nem láttam hőn szeretett barátosnémat, Szösszenetet, akit csak a másik felemként szoktam volt emlegetni a köd és eső országában, és mivel ez mást jelent, ott volt aki kapásból azt szűrte le, hogy leszbikus hajlamokkal áldott meg az ég, ami nem igaz. Már hiányzik az igazi csajos dumcsi a Nővel.

Hímnem téren változatlan a helyzet, Kornél tanulgat a nagyvárosban. Szösszenetem még mindig Csalus oldalán ragyog, Kriszti pedig Erwint boldogítja. Ez a tavasz most így kerekedett. Most valahogy nem vagyok túl elmélkedős kedvemben, teljesen bepunnyadtam itt a gép előtt ülve, egész nap, nagykabátban, mert majd meg fagyok, ide még a napféy sem ér el, hogy valami pozitívat adjon hozzá a monitor fényéhez.

cupp

2009-05-15 13:18 péntek