Mindjárt itt a vizsgaidőszak! Mikor belevágtam a suliba, úgy gondoltam nehéz lesz. Most érzem a súlyát. Itt vannak az esős őszi hétköznapok, és nagyon rövidek.
Lehet, hogy a time managementemen dolgoznom kellene, vagy csak szimplán át kellene szerveznem a szokásaimat. Rengeteg dolgom van, azt sem tudom, hol álljak neki. Remélem jövő hétre kicsit jobban kirajzolódik, hogy mit - mikor - hogyan.
Lelki állapotom jelenleg stagnál. Azt veszem észre magamon, hogy egyre jobb hangulattal tudok elmenni repülni, és egyre jobban érzem, hogy mit várok el a személyzettől, és ebből kifolyólag van energiám azzal foglalkozni, hogy jobb hangulatot teremtsek a járaton, kiegyensúlyozott mosolyt, vagy épp kitörő nevetést kreálva lelkesebb kollegáim arcára. Ennek ellenére az lenne a legjobb, ha egyszer egy napra itthon maradhatnék a könyveimmel, nem kellene a munkával foglalkoznom, csak tanulni. Az irodai dolgaimat jelenleg kicsit jégre kellett tennem. Igazából mindent ott tartok, azzal az érzéssel, hogy ha több időt adok magamnak és másoknak arra, hogy mit is kezdjenek vele, akkor jobb lesz a végeredmény. Eddig bejött.
Mostanában egyre többet gondolkozom azon, hogy vannak körülöttem emberek, akikből árad a belső kiegyensúlyozottság, elégedettség. Sokszor nem érzem magam ilyennek, pedig tudom, hogy minden okom megvan arra, hogy ezt érezzem, de valahogy mégis elégedetlenkedik a belsőm. Tudom, hogy a legjobban akkor teljesítek, amikor megvan bennem ez a magabiztosság. Sokszor sikerül, csak könnyű belőle kiesni. A maximalista fejemet! Talán csak idő kell - nem is olyan sok - , hogy felfogjam, hogy igen, megvan, hogy mi az álmom, mi lesz a hivatásom, csak meg kell dolgoznom érte. Ezzel csak egy baj van. Nem érek rá! :)
