Ma reggel már kicsit jobb fizikai állapotban keltem, leszámítva azt, hogy levegőt még mindig csak takarékon tudtam juttatni a tüdőmbe. Ennek több oka lehet, allergia, megfázás, vagy a cigi túlzott fogyasztása. Elmentem a kilenckeri ügyeletre, ahol a doktornőnek nevezett kedves duci néni annyit sem mondott, fapapucs, de biztos, ami biztos, adott 4 darab receptet, azzal az utasítással, hogy váltsam ki, amelyiket gondolom.
Mindenesetre lelkileg kifejezetten hasznosak azok a napok, amikor fizikailag képtelen vagyok többet tenni, mint feküdni az ágyban és olvasni, teát inni és orrsprét tolni az orromba. Ekkor jönnek az ötletek, átértékelek, felértékelem magam, rájövök, hogy jó dolgom van, tehetnék többet. Mellesleg szerencsém volt végignézni azt is, hogy a szomszéd ház első emeletén tűz volt, és a mindennapi hőseink most is remekeltek: eloltották.
Nem tudom, honnan, de ma reggel egy kiadós ham and eggs után a teraszon eszembe jutott első tiniszerelmem, Adrián. 9 hónapig jártunk, ami az akkori időérzékemnek nagyon is hosszú időnek tetszett. Arra is visszaemlékeztem, hogy ő zuhogó esőben is átjött hozzám, biciklivel, és hozott virágot. Mikor elment egyetemre, tucatszámra írta a leveleket, a szépséges lila levélpapírt nyakig beparfümözve adta postára és a mai napig könnyesre nevetem magam a sorain, mikor véletlenül a kezembe kerülnek az otthoni szobám komódjának legalsó fiókjában fekvő dobozból.
Ezzel szemben most itt van Prince Charming. Szinte ironikus, hogy milyen fokon hasonlít mint külsőleg, mint jellemvonásaiban a Shrekben megalkotott Szőke hercegre. Gőgös nemes, szőke magas, kedves és bókol, de tenni képtelen azért, hogy vele legyek. Nem az ő hibája, nem rossz lelkű, egyszerüen megszokta, hogy minden az ölébe pottyan, ha szeretné. Adok neki még egy randit, meglátom, hogyan viselkedik, aztán elmondom neki, mi a véleményem a dolgokról. Meglátjuk, mit szól hozzá. Ami elgondolkodtatott a dolgokkal kapcsolatban, az az a törvényszerűség, hogy azt vonzod be, ami vagy. Valószínűleg az a tényállás, hogy nekem is meg van mindenem, de többre vágyom, azonban a túlzott "jódolgomból" kifolyólag lusta lettem tenni a fejlődésért.
Ma reggel visszatért a szaglásom is: megéreztem az ősz szagát. A szeptemberi reggel illatot, amikor vissza kellett ülni az iskolapadba, beköltözni a koleszba, hogy újra minden reggel a koleszos teát és a parízeres zsemlét a táskámba dobva bemenjek a suliba, a 17-es busszal, Szöszivel ketten, azzal az érzéssel, hogy idén minden más lesz, mindent beleadunk, jók leszünk, a legjobbak. Persze sosem voltunk szorgalmasak, nekem elég volt a négyes is abból, ami nem érdekelt. Idén megcélozom az ötöst, nem csak németből, de pasiból és irodalomból is.
