Egyszer volt, hol nem volt, eljött a Mikulás reggele. Felkeltem, és nem épp meglepő módon üres volt a csizma. Eszembe sem jutott egy pillanatra sem, hogy ezen szomorkodjak, örültem annak, hogy szép a reggel, megreggeliztem, főztem egy kávét, kiültem a teraszra, és azt gondoltam, hogy egyet kérek idén a Jézuskától, Mikulástól és a Jó Istentől. Azt kívántam, hogy találjam meg azt, akit eddig annyira vártam, egy igazi férfit, akivel megoszthatom az életem. Kész vagyok rá és hiszem, hogy voltam olyan jó idén, hogy megérdemlem.
Ezzel a gondolattal elkezdtem készülődni életem első dubai-i járatára, kicsit izgatottan, mert az új desztináció messzebb van minden eddiginél, kevés, de lelkes utast kell elvinnünk, és kivételesen van időnk velük érdemben foglalkozni.
Jó hangulatban készítettem fel a fiatal és lelkes csapatot akikkel mentünk erre a járatra. Elkezdtünk mindent időben, így a beszállítást is. Bejött az első ajtón 4 szimpatikus srác. akikre "véletlenül" nem szóltam rá, hogy menjenek hátra, így be is ültek a 4.-5. sorba. Hátraléptem a beszállítás vége felé, fogtam a passenger addresst, és elkezdtem szavalni a szokásos beszállítószöveget, amire felnézett az 5 Alpha. Összenéztünk, nekem pedig slightly felment a pulzusom. Mire kiálltam a kabin elejére, hogy az utazási adatokról tájékoztassam a kedves utasokat, addigra a térdem is remegett egy picit, és nem nagyon néztem a jobb oldalra, de éreztem, hogy figyelnek.
Megkezdődött a szervíz, ment a járat rendben, 4 óra 20 perc után pedig megkezdük a süllyedést Dubai reptere felé. Felállt az 5 Alpha, és odajött a konyhába. Megkérdezte, hogy el lehet-e hívni a stuvikat vacsorázni. Erre az volt a válasz, hogy nincs leírva sehova, hogy nem lehet. Elment mosdóba, a kedves kollegina pedig fogott egy dobozt, és úgy ment a kabinba szemetet szedni, mint akit rakétából lőttek ki. Behúztam a függönyt a konyhára, és mikor kijött a mosdóból 5A már megint eléggé megemelkedett a pulzusom. Elhívott vacsorázni, elkérte a számom, és egy héttel később a biokémia izgalmai között csörgött a telefonom.
A nevét is megtudtam, és az éj-nap fordulón találkoztunk fél hétkor egy belvárosi étteremben. Zolival az első randink 3 naposra sikerült. Életemben nem voltam még ennyire boldog.
