Helyzetrajz. Ülök a szép kávé színű íróasztalom mögött, és eddig ütöttem a laptopot, dolgoztam. Tegnap éjfélkor landoltam Milánóból, reggel hétkor már a gázt nyomtam az Üllőin, suliba menet. Dietetikusi hivatás órán szép kép rajzolódott ki a fejemben arról, hogy mi a négy éves célom. Hazaértem este 6 magasságában, végre elmosogattam, és leültem dolgozni.
Pár héttel ezelőtt úgy éreztem, madarat lehetne fogatni velem, annyira boldog voltam tőle, hogy minden pillanatban értelmes dolgokkal tölthetem ki életem minden egyes drága percét, és most is tudom, hogy ettől vagyok boldog, de tegnap rámjött az az érzés, ami minden októberben elér, mióta a fellegeket szelem. Monotonitás undorom van. Hiányzik a magánélet.
Már most, hogy ezt tudatosítottam, leírtam, jobban érzem magam. Holnap nem kell annyira korán kelnem, így ki is alszom magam. Jönnek keresztanyumék, leszek velük pár órát, azokkal, akik azóta szeretnek, mióta megszülettem. Lehet, hogy még edzeni is eljutok valamikor a héten, az még az endorfin szintemet is megnöveli. Hétvégén hazamegyek, és észre sem veszem, már a gépen leszek újra. Remélem akkor majd új lendülettel tudom fogadni a kedves utasokat.
