I do not think so.
Megint hallgatnom kellett volna a megérzéseimre. Mikor a MTA előtt beszálltam a taxiba, éreztem, hogy most ezt nem kellene. Láttam Niki szemében, hogy nagyon nem. De megint azt helyeztem előtérbe, hogy a Tomi vár, számít rám, pedig megint csak kihasznált. Fel akart vágni azzal, hogy ismer. Ekkora csalódás rég nem ért. Félő volt, Imivel is beszéltük, hogy Tomi csak akkor hív, a szüksége van ránk. (erre a Dani közölte, hogy múlt időben voltam a pultnál, komolyan, ritka a nála egyszerűbb, primitívebb, ostobább paraszt) Ma este végképp beigazolódott. Pedíg én hittem - úgy bíztam - abban, hogy nem így lesz. A halláskárosodást csak kialszom, de úgy sípol, hogy nem tudok tőle aludni.
Play? never again. With Tomi? Would I ever again? I do not think so.
