Ma reggel fél 6-kor csörgött az óra. Tudtam volna még aludni, pláne, hogy nem 40 fok volt itt a 15.en, csak 30. De nem bántam, legalább nem hajnali 3 volt és itt volt a húgom. Úgy terveztük, hogy csak 2 napra jön, de lett belőle 5. Nagyon örülök, hogy itt volt, sokat jelent, ha valaki vár haza, és van kinek főzni.
Kivittem a vasútra, épp elérte a vonatot, és a törpök futottak felé a peronon, mikor hazaért. Mit nem adnék érte. Elmentem, lemosattam pözsit, majd kimentem a reptérre, ahol beugrottam a GATra ahol egy take away cappuccino és egy cukorcsökkentett keksz társaságával lettem gazdagabb. A privát repülés azért még ma is stílusos. Utána behajtottam az imádott munkahelyemre.
Annyira fáradt vagyok, hogy mikor hazaértem, és nekiláttam, hogy elpakoljak, azon gondolkodtam, hogy hova tette Angibangi a fürdőruhámat, majd egy órával később rájöttem, hogy azt terveztem, hogy edzeni megyek, és a szauna cuccok részét képezi.
Annyi minden kavarog a fejemben, de egy dolog a legfontosabb: úgy érzem, ma már tudtam magammal kicsit türelmesebb lenni. Tudatosan nem kapkodtam, nem rohantam, élveztem a napot, a finom kávét, és igyekeztem odafigyelni az emberekre. Nem bizonygatni semmit, csak meghallgatni. Nem szégyellni magam azért, mert még tanulok, és nem tudhatok mindent elsőre, és nem intézhetek el mindent egyedül, vannak dolgok, amire meg kell kérnem kollegákat. Rég volt ennyire hatékony napom. :)
