2013-ban még nem írtam túl sokat. Pedig annyit tudtam volna. Július van, összegezve ez az év annyira jó, hogy azt sem tudom hol kezdjem, ezért inkább csak folytatom. Megadott mindent az ég, hogy jó legyen.
Kineveztek, felvettek. :) Az év eleje viharos volt, de jól sült el. Tanultam emberekről, sokat csalódtam, de ez csak erősebbé tett. Megtanultam, hogy egyetlen egy helyen kell elszámolnom: a saját tükrömben. A körülményekhez képest úgy érzem, hogy jól teljesítek, bár még mindig hajlamos vagyok túl sok dolgot a körülményekre fogni.
Többször elutaztam Hamburgba és Toulouseba, utóbbiról még később lesz szó. Út közben, Milánóban éreztem úgy, hogy nagyon írnék ide. Jövőre már lesz olyan technika a zsebemben, hogy ezt megtehessem. Arra viszont emlékszem, hogy arról akartam írni, hogy utazás alatt mennyit tapasztal az ember lánya, mennyi mindent lát, leginkább saját magát, élesen. Igyekszem.
Tanulok franciául. Nagy lendülettel álltam neki, már egy ideje nem volt rá energiám, de nagyon szeretném folytatni. Nem keresek kifogásokat, de pihenni is kellene valamikor.
Idén még a szülinapom is jó volt. :)
Áprilisban jártam először Toulouse-ban. Delivery meeting, reggel 8.30, felnézek a technical logbookból, és két világító kék szem néz vissza. Bonjour monsieur, Je m'apelle Karolina. :)
Júniusban másodszor. Teljesen véletlenül megint a két kék szemmel találom szemben magam, egy másik asztalnál. Délután 5-kor már mellettem ült a pilótafülkében. Leszállásnál elkértem tőle a mikrofont, és köszöntöttem a 6 fős személyzetet Toulouse-ban. Úgy tűnik meghatotta, annyira, hogy vasárnap ment haza Budapestről. Pár hét és minden kiderül.
