I do not think so.

Megint hallgatnom kellett volna a megérzéseimre. Mikor a MTA előtt beszálltam a taxiba, éreztem, hogy most ezt nem kellene. Láttam Niki szemében, hogy nagyon nem. De megint azt helyeztem előtérbe, hogy a Tomi vár, számít rám, pedig megint csak kihasznált. Fel akart vágni azzal, hogy ismer. Ekkora csalódás rég nem ért. Félő volt, Imivel is beszéltük, hogy Tomi csak akkor hív, a szüksége van ránk. (erre a Dani közölte, hogy múlt időben voltam a pultnál, komolyan, ritka a nála egyszerűbb, primitívebb, ostobább paraszt) Ma este végképp beigazolódott. Pedíg én hittem - úgy bíztam - abban, hogy nem így lesz. A halláskárosodást csak kialszom, de úgy sípol, hogy nem tudok tőle aludni.

Play? never again. With Tomi? Would I ever again? I do not think so.

Am I a fashion girl? Ma reggel igyekeztem időben kelni, mert még annyi, de annyi tanulnivalóm volt, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem. Szóval felkeltem 7kor, legalább 8ig reggeliztem, szokásos kaliforniai parrikás rántotta, teával, utána kávé, süti, mosogatás, majd 1 azaz EGY teljes órát töltöttem a könyv felett. Ez teljesítmény. De tényleg. Ahhoz képest mindenképp, amit az elmúlt időben tanulás címén itthon töltöttem. Nem baj, ma délután 2kor lemegy az utolsó mumus a lefolyón, vagy így, vagy úgy, de végre visszatérhetek ahhoz az élethez, amit a VIZSGAIDŐSZAK előtt folytattam. Paleo kaják főzése, minden reggel bűntudat nélkül méreckedés, persze csak a statisztika miatt. :) Konditerem minden áldott nap. Nyárra szép karok kellenek.

Bejegyzés címe: Chic. Ma reggel az egyik barátnőm megosztott egy videót arról, hogy hogyan viselkednek a divatcicák. Én a legkevésbé sem tartom magam annak, de nézve ezt a videót, elgondolkodtam. Alig van ruhám, kiegészítőm meg pláne nincs, csak abszolút a minimum. Mégis: mániákus szinten ügyelek arra, hogy mit eszem. Imádom a Costa/Starbucks és hasonló kávékat. Nem, nem az íze miatt, 3 deci langyos tejet itthon is ihatok. De valahol megéri azt az ezrest csak az az érzés, hogy igen, én most egy costa take away skiny latte papírpohárral a kezemben futkározok egy bevásárlóközpontban. :) Mindemellett még prűd is vagyok. Nem félek hangoztatni, mennyire imádom az angol kultúrát. A londoni divatról ne is beszéljünk. Nem, nem Campden townra gondolok, hanem a londoni topclass stílre. A legdivatosabb cigit szívom on Earth. Igyekszem odafigyelni rá, hogy válsztékosan fejezzem ki magam. Szoknyás, magassarkús, a lehető legstílusosabb munkám van, és még soha nem indultam el úgy repülni, hogy legyen valami szabálytalan a sminkemben, hajamban, ruhámon. Imádok sminkelni, de a természetes vonalat követve. Szerintem érzem én a divatot, csak még nem volt időm vele foglalkozni. De talán türelmem sincs. Vannak barátnőim, akik hobbi szinten járják a boltokat, órákat meditálnak körömlakk árnyalatokon, márkák után vadásznak naphosszat a turikban, mert amúgy is, mostanában olyan menő lett turiba járni, hogy még a Glamour is megírta. :) Ezzel szemben én csak simán a leghamvasabb sötétszőkét festem a hajamra, van vagy 40 darab körömlakkom, de csak azok a szinek, amik kellenek. Piros, meg rózsaszín, és nem nagyon hat meg, hogy milyen árnyalat. Sminkelni imádok, de csak magát a folyamatot. Nem tudnék órákat eltölteni egy drogériában. Szükségem van alapozóra: bemegyek, MAC., megveszem. 5 perc. Nem telik napokba, míg elolvasom a véleményeket a divatblogokon hogy most melyiket is lenne a legjobb megvenni. Nem vagyok egy csajos lány, csak vérig nőies. Jah, hogy mi leszek idén farsangkor? Bonnie. Már csak egy Clide kell. :)

Nem hinném. Rég néztem már bele a ciber naplómba, meg úgy általában akármilyen naplómba, pedig kellene. Ezekben beszélek magamhoz úgy, hogy látom, szinte visszaolvasva hallom, amiket gondolok. Lehet, hogy ez furán hangzik, de aki írt már naplót, vagy hasonlót, talán tudja mire gondolok. Ma is eljutottam arra a megállapításra, hogy nekem erre szükségem van. De minek is? Jah, talán azért, mert az ember társas lény, és lehet, hogy így 2 év egydülléthez közeledve kezdek becsavarodni. Nem tudom. :)

Elképesztőnek találom így visszaolvasva, mennyire bele tudok habarodni egy ilyen magas szőkébe. Nem azok alapján gondolom most hideg fejjel ezt, amiket ide írtam, hanem az alapján, amiket ma visszaolvastam az angolul íródó-félben hagyott notebookomban. Hát igen, néha vicces ráknak lenni. 

Az év rémisztő ürességgel kezdődött idén. Ennek ellenére a szilveszter klasszisokkal jobban alakult, mint tavaj. Idé hallgattam az eszemre, és Pesten maradtam. Hosszú idők óta ezutóbbi volt a legjobb ünnepi szezonom, annak ellenére, hogy ajándékban nem volt gazdag. Anyám mosolya mennyivel többet tud érni... még ha nem is annyira őszinte, de legalább ott van.

Szóval mi is ez a cím? Igen, megint depiztem vagy egy hetet, meg ma reggel is rajtam volt egy kicsit. Ingerszegény ez a vizsgidőszak, mert tudom, hogy tanulni lusta vagyok, de azért itthon maradok, mert ugyebár kellene, de valahogy mégsem haladok a megfelelő ütemben. El sem tudom mondani, mennyire várom a holnapi vállalati alapok vizsgát, akármi legyen a kimenetele. Bár úgy érzem jó vagyok a témában, nem hinném, hogy érdemi tudás állna mögötte. Ha fel kellene sorolnom valami módon a járulékfajtákat, inkább azt mondanám, lőjetek agyon, de nem tudom. Abban reménykedem, hogy ez holnapra megváltozik.

De térjünk vissza a környezet ingerszegénységére. Január elején számvitelt olvasgatva rájöttem, hogy nem kell azon görcsölni, hogy mi lesz ma, meg miért nem történik már valami, úgy is lesz egy jobb holnap. Ezt a folytonosság elveként szoktam magamban emlegetni. Eddig minden egyes áldott buliba, rendezvényre úgy indultam el, hogy ma lehet, hogy megtalálom azt, akit keresek, így mindig a görcsös tökéletességre törekvők táborát erősítettem, így ha véletlenül szemét módon becsíptem (irgalmatlanul berúgtam), és önfeledten ráztam a seggem, és botrányul viselkedtem, akkor másnap mindig volt bűntudatom, hogy lehet, hogy most az inappropriate viselkedésemmel valamit kihagytam, valaki elkerülte a figyelmem. Rájöttem, hogy mindez ba..erm..darság. :) Lesz még annyi buli, és so many fish in the see. Nem lehetek mindig tökéletes, még én ... sem. :) Minden nap után jön egy másik, minden hét után lesz egy következő, és attól, hogy esetleg kihagyok egy bulit, nem hagyok ki semmit, amit ne lehetne bepótolni, és nem kell mindenhol úgy megjelenni, mint egy dáma, csak legyek én én, és attól érezzem jól magam, hogy olyan emberek vesznek körül, akikkel jó együtt lenni, és ne attól a tudattól, hogy ha valaki rámnéz, azt gondolja, jól nézek ki. Ahogy szoktam mondani másoknak: sz#rd már le, hogy ki mit gondol. Mennyit mondtam én ezt, és mindig én voltam az, aki csak azzal foglalkozott, hogy ki mit gondol. Persze ezt sosem hangoztattam, ez csak egy érzés volt. Fusztráció. Néha olyan erős, hogy OMG. Durva volt észrevenni. Ez a felismerés szorította a gyomrom egész múlt héten, totál antiszoc hangulatban tartva, így tanulni meg pláne nem volt kedvem. Mostmár kezdek mindent másképp látni, észrevenni olyan dolgokat, amit eddig nem. Erről jut eszembe: megpróbáltam leszokni a cigiről. :) Thihi. Ott azért annyira még nem tartunk. Imádom azt a kaparó füstöt, az életérzést, amit ad. Annyi, hogy már csak itthon cigizek, máshol nem. Szeretem a teraszt.

All in all: I don't.