Van egy olyan mondás, miszerint önmagunkat megismerni a legnagyobb kaland. Ezt mindig elcsépelt, de igaz dolognak tartottam, de mostanában kezdek rájönni, valójában mit is értenek alatta az emberek.
Egy részről mostanság sokat foglalkozom magammal olyan tekintetben, hogy kezdem egyre tudatosabban tervezni az életemet, a legalapabb szinten is, főzés, mosás, bevásárlás, pénzügyek. Korábban nem gondolkodtam olyan dolgokon, hogy hogyan lehet hatékonyan kezelni a pénzem, ami volt, mindig elköltöttem, amit megengedhettem magamnak, megvettem. Most eljutottam a saját magammal szembeni igényemnek arra a szintjére, hogy olyan dolgokra kezdtem el vágyni, amire igenis gyűjtenem kell.
Aztán ott van a szórakozás, szabadidő értelmes dolgokkal való kitöltése. Mindig sokféle dologgal foglalkoztam, de ezeket általában egy-két napra, sportolás tekintetében heti szinten tervezgettem, most viszont már szeretném megszervezni hosszabb távon, mik azok a dolgok, amik engem tényleg szórakoztatnak, és nem környezeti elvárásra cselekszem. Nem mintha eddig így tettem volna, sokmindent szerveztem, de ezek nagy része olyan társas szórakozás volt, amik mások szórakoztatására is irányultak. Mostmár szeretnék érdemben foglalkozni a főzéssel, és a tanulást is jó dolognak tartom, ami nem feltétlenül szórakoztató, de a megszerzett információ igen boldoggá tud tenni hosszutávon, hogy értünk valamihez. Szeretnék tájékozottabb lenni sok dologban, történelemben, zenében, filmekben,... csak türelem kellene hozzá, és venni a fáradtságot az utánajárásnak. El ne felejtsem, egyre többször gondolok mostanában arra, hogy fejlesztenem kellene az arra vonatkozó tudásomat, hogy mi illik, és mi nem illik. Etikát akarok tanulniiiii!
A legnagyobb falat azonban az, hogy talán egy olyan fiút hozott mellém a sors, akire gondolatban mindig is számítottam. Csak ebben az a bökkenő, hogy eddig nem gondolkodtam el azon, hogy mi lenne ha találkoznék Vele, hogyan kellene viselkednem, gondolkodnom a dologgal kapcsolatban. Most, hogy itt van, illedelmes, kivár(at), meg akar ismerni, én tele vagyok félelemmel és türelmetlenséggel. Másokkal kapcsolatban mindig olyan okos tudok lenni, tudom, hogy mit, mikor hogyan, de most, hogy nekem kellene úgy viselkednem, ahogy az elvárható, és szeretnék visszafogottan, "normálisan" csábítani, most én érzem magam egy kicsikét tanácstalannak. Idővel minden kiderül, mindenesetre a tudat, hogy holnap is találkozunk, boldogsággal tölt el. El vagyok szokva az efféle találkozóktól. Rengeteget randiztam az elmúlt két évben, de valahogy egyik sem volt ilyen. Azoknál vagy úgy éreztem, hogy ez a srác simán meglehetne, de nem kell, és szépen ültettem a dolgot, vagy reménykedtem, hogy valami lehet belőle, de aztán rövid idő alatt kiderült, hogy nincs az, ami kellene, és csak pár randi után ültettem a dolgot. Mindig tudtam, hogy véges a dolog. Most viszont történik, amire vártam, és itt ügyesnek, okosnak, kifinomultnak, nőiesnek, visszafogottnak, bájosnak kell lennem. Tehát csak önmagamnak. Thihihiii....
