Ma reggel először konstatáltam, hogy fel kellett volna kelnem, mikor csörgött az óra. Majd nagy lendülettel nekiálltam kitakarítani, és megcsinálni azokat a dolgokat, amit már terveztem kb. egy hete a lakást illetően. Jól esett. 

Rendeltem magamnak egy új pénztárcát, aminek igazából nem örültem annyira, mint amennyire vártam, hogy ideérjen. De igyekszem megbarátkozni vele, hogy kivételesen kisebb a pénztárcám, mint más táskája, és mostantól minden táskámba bele fog férni.

Ma jógán odajött hozzám Irénke, és elmondta, hogy egész nap a jógát várja, és örömmel készül rá, mert nagyon szereti. Ez nagyon jól esett. Irénke 70+os, és jobban néz ki, mint más 40 évesen.

Holnap szeretnék elmenni Csaba temetésére.

A mai napom elég jól indult. Időben keltem, és erre Zolit is sikerült (majdnem) rávennem. Olyan perverz dolog ez, szeretek korán kelni, csak néha lusta vagyok hozzá. Na jó, lehet, hogy nem csak néha. De ma felkeltem, és 7kor már a kávém mellett koptattam a billentyűzetet, és jól haladtam a munkával, mert hajnalban vág az agyam.

9-re jöttek hozzám kontrollra. Egy olyan lány, aki ugyan próbál tenni érte, de még nem hitte el magának, hogy le tud fogyni. Igyekeztem motiválni pár hasznos gyakorlati példával, és türelmesen elimádkoztam neki ugyanazt, harmadszor, ingyen. 

10-kor már a kezemben voltak MUKI kulcsai,aki Pözsi, az oroszlán helyébe lép egy -ugyan kisebb motoros- de nagyon jó állapotú kombi oroszlán, és olyan szép. <3

Ma megtudtam, hogy az az ember, aki felnyitotta a szemem, hogy milyen csodás dolog a tudomány, és mennyire élvezetes dolog kitartóan tanulni, kutatni valamit, vagy antioxidánst kivonni spenótból, sajnos meghalt. Zokogtam ma kb nettó 2-3 órát. Először képtelen voltam felfogni, hogy ez tényleg megtörtént. Pont vele! Velem egyidős volt. Igen, 27 éves, és elvitte a rák, ŐT, aki a leukémiát kutatta! Ez semmilyen szempontból nem pozitív, viszont segít átértékelnem az emberi kapcsolataimat. Vannak Csabának olyan mondatai, gondolatai, amire tisztán emlékszem. Mikor januárban megszólítottam a folyosón, semmit nem láttam rajta. Szóval több lettem általa, példakép volt nekem. Vigyáznom kell azokra a kapcsolatokra, amelyek ilyen hatással vannak rám, mert nem tartanak örökké. Az idő véges. Megszakad érte a szívem.

Ezen felül volt még egy találkozásom, 4-re is jöttek hozzám, ami az egészségben eltöltött évek értékét rakta az orrom elé. Nemrég diétás gondozását vállaltam el egy egyestípusú cukorbetegnek, ami nagyon nagy falat nekem, mert még autoimmun beteg is, és gluténérzékeny is, és alulműködik a pajzsmirigye is, és refluxos is. A csillogó szemébe nézek, és megteszek mindent azért, hogy könnyebbek, élvezhetőbbek legyenek a hétköznapjai. 

Voltak pozitív dolgok ebben a napban, de ragadnak a szemeim a könnyektől, úgyhogy inkább megyek aludni. Holnapra jobb lesz.

Ps. Vasaltam, mostam, rendet raktam, dolgoztam és tanultam ma. Királylány vagyok.

Ma elmentem Angélához, és Zolihoz, akik kötelező naplóírást írtak elő nekem, és tádááám, ez itt az első, holnap jön a második. Ez volt az első jó dolog. 

Utána Zoli kétkedett az autóvásárlást illetően, és tudtam, a legtöbbet azzal segítem Neki, hogy nem mondok túl lelkes véleményt egyik autóval kapcsolatban sem. Persze, végül azt választotta, amit én is szerettem volna. 

Elküldtem két e-mailt, amit halogattam egy ideje. Nem tudtam dolgozni, mert a család, és az internethiány feltartott, de azért igyekeztem. Nem tettem megjegyzést, hagytam őket dolgozni, annak ellenére, hogy ez engem hátráltatott, nem tudom, ez jó-e, vagy nem, de most, egyszer kibírtam, hogy ne bántsam meg őket, amúgy is elég stresszesek voltak.

Jógát tartottam, ahol 8 nőnek segítettem fejlődni, ellazulni, kikapcsolódni. Pszichofittnessel segítettem nekik a stresszkezelésben.

Felvettem a kapcsolatot 3 barátnőmmel, akikkel nem beszéltem egy ideje. 

Ugyan csak rákényszerültem, de most végre tényleg beszereztem a jógaoktatói oklevelem, ami eddig csak elméletben létezett, most behajtottam az oktatón, akitől jogosultságot szereztem hozzá.