Mosolyogva keltem reggel. Nem voltam ezzel egyedül. De ne rohanjunk ennyire előre. Rájöttem valamire: mikor a vikinggel találkoznék, nem szabad becsavarnom a hajam. Mindig akkor üt be a krach, amikor csavaróval a fejemen veszem fel a telefont. :) 

Tegnap egész nap lázasan készültem arra, hogy a lehető legtökéletesebben nézzek ki az esti buliban, ami jelen esetben egy fürdőben került megrendezésre. Persze hiába az egész, 10 perc a vízben, sminkem sehol(jobbanmondva az arcomon folyik lefelé), hajam tiszta víz. Mindez lényegtelen lett volna, ha nem úszkál mellettem a norvég szöszi, akivel "teljesen véletlen" összefutottunk az utcán.

Tegnap reggel kezdődött: éreztem újra a rossz érzést a mellkasomban: valami nem stimmel. Valami nem fog összejönni. Mint mindig, most is igyekeztem elkergetni. Nekiálltam hajat festeni: lányok, soha, de soha ne vegyetek AVONos hajfestéket, ha szőkék vagytok, és nem szeretnétek sárga hajat. :) Tehát ezután lezuhanyoztam, bepattantam az autóba, elmentem Ágóért, majd kivittük Angikámat a Keletibe, akinek a héten sikerült leesnie a lóról, és nagyon megrántotta a derekát. Félő volt, hogy a gerincének megint baja lett, nagyon megijedtem.

Aztán elmentünk Ágóval a fodrászkellékeshez, könyörögvén, hogy segítsenek, elrontottam a hajam. Persze közölték, hogy nem szabad festenem legalább egy hétig. Kezembe nyomtak egy hamvasító balzsamot, potom egy ezresért, persze egyszer használatos cucc. Csodás. Befestettük Gotti haját is, neki legalább jól sikerült. Bennem volt az érzés még mindig: megint közbejön valami, és nem fogunk találkozni. Közben befutott Zsozsi, pakolással az arcomon mondtam neki is a tényállást, és mondta, hogy nem szabad így gondolkodnom, készülődjek csak, hívni fog.

Hívott is, ahogy megbeszéltük, és mondta, hogy ő most megy edzeni, de utána hív, hogy igyunk valamit. Csavarókkal a hajamban kaptam ajándékba 2.5 órát. Ezzel csak az a probléma, hogy nem tudom eldönteni, melyik a jobb, hogy a konditerem előrébb való, hiszen ez arról árulkodik, hogy van egy élete, amibe még nem engedett be, de szivesen megismerne, csak még nem a kondizás helyett, hanem után. Vagy most azon kellene hisztiznem, ahogy a lányok tanácsolják, hogy ugyanmár, nehogy a kondi legyen az előrébbvaló, ne is keresd. Az első verzió arról árulkodik, hogy erős személyiség, és van a dolgoknak prioritási sorrendje, de könyörgöm: edzeni akármikor lehet! Tehát végülis tegnap este 23.07kor lenémítottam a telefonom, és bedobtam a táskámba, ne is lássam. Ezt persze Zsó tanácsára tettem, amiért nagyon hálás vagyok, nem lett volna jó érzés felvenni a telefont, és meghallgatni, hogy mennyire fáradt. Már bukott volt a mutatvány. 23.09kor hívott.

Akkor már Zsóval forraltboroztunk a Verandában, majd nála, aztán Instant, majd Moulin Rouge, ahol majdnem kiraboltak, a földről vettem fel a pénztárcámat, majd Stex billiárd. Biztos jól lehettem felöltözve, mert a hely egyik feléből a másikba odajött az asztalunkhoz a Vastag Csabi, hogy kérjen tőlünk tüzet. Hát, lehet, hogy levert volna hat víz, meg kiurott volna a szivem, ha nem viselkednek úgy előtte, mint akik a legnagyobb feltűnést próbálják kelteni: hajnali 3kor egy full üres helyen. Nekem ez nagyon erőltetett volt. Szóval kapott tüzet, meg egy félmosolyt, szembenézés nélkül, majd megjött a taxink, és mire kijött a mosdóból, (ahova feltűnően sokat mászkált) addigra készülődtünk, és egy hangos Sziasztokkal a személyzet felé távoztunk, kinn pedig már várt a világ legőrültebb taxisofőrje. Borzalmasan félelmetesen hajt. 4000 húzza a harmadikat a macskakövön. Akárhogyis, Zsozsival tegnap este is sikerült alkotnunk, ha nem is egy nagy bulit, de valami MÁSt. Jó volt billiárdozni. :)