There is storm out there. BUT. We live in suncity.

Your body is a temple, baby.

2015/03/31. - írta: Cinderellah

Az elmúlt egy hétben már szépen megfogalmazódott bennem, hogy meg kell találnom magam. Valahogy úgy képzeltem el, hogy meg kell találnom azt a Karolint, aki a Zoli mellett vagyok. Ez baromi nagy tévedés volt. Most arra jöttem rá, hogy nem azt kell keresnem, milyen lehetek a Zoli mellett. Azt kell tisztáznom a fejemben és a lelkemben, hogy ki vagyok én. Hajlamos vagyok engedni a körülményeknek, és lustaságból elfelejteni.

Az utóbbi időszakban mindenkinek panaszkodtam, akivel csak beszélgettem a barátnőim közül. Azt soroltam hibátlan sorrendben, hogy mit nem tesz meg a Zoli, mi olyat tesz, amivel kiábrándít néha, vagy mit mond, amivel kétségeket ébreszt bennem.

Nem is olyan rég, egy nálunk sokkal fiatalabb párral beszélgettem a párkapcsolatról, úgy általában. Az volt a fiú meglátása, hogy szabad a verseny, ha jobbat talál, vagy szebbet, okosabbat hoz neki az élet, akkor elhagyja azt a lányt, akivel van. Szerintem, ha így állna hozzá mindenki, a monogámia és a házasság sosem lenne elérhető. Mindenkinél van szebb és mindenkinél van jobb. A kérdés az, hogy eldöntjük-e, hogy Vele szeretnénk-e maradni, tudjuk-e tisztelni és szeretni egy életen át.

Tehát ahelyett, hogy azon morfondíroznék nagy ráérésemben, hogy Zoli mit csinálhatna, érezhetne, gondolhatna másképp, azzal foglalkozom, hogy mik a terveim, mi az, amit én tehetek magamért, és így nem utolsó sorban értünk.

Ezért foglalkozom már egy ideje azzal a gondolattal is, hogy leteszem a cigit. Egy halom irodalmat olvastam ezzel kapcsolatban, nem fertőző betegségek epidemiológiájából megtanultuk, hogy miért gyilkol a füst, és még egy biorezonanciás leszoktatásra is elmentem. Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, a homeopata orvoslás nekem SEM vált be. Pedig Isten lássa lelkemet, nyitott voltam rá. Bár hatott volna! 

Szóval nem hatott. Viszont megszületett bennem a gondolat, a motiváció arra, hogy miért kell abbahagynom a cigit, annak ellenére, hogy világ életemben imádtam dohányozni. Hagyjuk azt a részt, hogy a leendő gyermekem miatt, meg a szép bőröm, meg a társadalmi elfogadás, meg az anyagiak satöbbi. Ezek csak kifogások, az ellenkező irányba. Amit én teszek, az az, hogy szépen, őszitén belegondolok, hogy miért is dohányzom valójában, és miért ragaszkodom hozzá olyan piszokul. Hagyjuk azt a részt is, hogy a jó illata miatt, meg a társaságteremtő ereje, meg a kikapcs, meg a kell, ha iszom, meg a satöbbi. Ezek is csak kifogások. Ezek azok az okok, amiért általában bárki dohányzik, vagy nem dohányzik. 

Abba kell belegondolnom, hogy én miért teszem? És belefér ez egyáltalán a jövőképembe? Dohányosként tudok hiteles hivatást gyakorló dietetikus lenni? 

Amikor kipróbáltam a cigit, akkor az kellett, hogy bekerüljek egy korántsem fényes jövő elé néző klikkbe a faluban. Később ürügy lett belőle, hogy átmenjek a barátnőmhöz, és úgy jó tinédzser módjára valami olyat tegyek, ami anyunál tuti kivágná a biztosítékot. Ez lassan olyan régen volt, hogy már nem is emlékszem rá. Szépen el is felejtettem már, milyen volt az élet előtte. Tegnap eszembe jutott, mikor Zoli kinn cigizett, én viszont csak az illatát éreztem. Olyan illata volt, mint régen a mama meg a papa konyhájában, mikor én a cigit egy teljesen, tőlem idegen tárgynak láttam. Akkor még más volt az érdekes. 

Azóta a cigi köré szerveztem egy halom dolgot, teóriákat, mit miért hogyan lehetne úgy megoldani, hogy ott lehessen cigizni. Most viszont úgy döntöttem, én leszek a lényeg. Ez is egy időszak, meg kell hozzá érnem, hogy még mindig lássam a dohányzás szépségét, a rituálé élvezetét, ne alacsonyitsam le, és így döntsek amellett, hogy közönöm, én jobban leszek nélküle.

Hosszú távon tudom, hogy szörnyű, amit az ember szerveivel, keringésével tehet a füst. Mint leendő dietetikus, nem prédikálhatok másoknak a helyes életvitelről, ha magam nem veszem a fáradtságot arra, hogy aszerint éljek, amit tudok, és tovább adhatok.

NA de ennyi elég a füstről. Annyiszor terveztem már, hogy indítok egy publikus blogot. Most végre eljön az ideje. Április végére reális lehet, ha úgy gondolom, már lesz annyi cikkem készen, hogy publikálhassam. Addig sok részletet meg kell álmodnom vele kapcsolatban, de érzem, hogy ütős lesz. Az alapja annak, amit dietetikusi karrieremben felépíthetek. 

Az alapgondolat tehát az, hogy mindenkinek szeretnie kell a testét ahhoz, hogy boldog lehessen benne. Mindent megteszek azért, hogy az enyém is jól működjön, jól érezzem magam benne, így hitelesen oszthatom majd a különböző tudományos háttérrel megáldott életvezetési cikkeket. Ámen.

Most, hogy befejeztem ezt a bejegyzést, jól esne elszívni egy cigit. Inkább megyek zuhizni. Mennyire szuperszónikus vagyok ettől! :)

komment
süti beállítások módosítása