Igen, eljött a várva-várt 25. születésnapom. Valahogy mindig azt éreztem, gondoltam, hogy ha betöltöm azt a kort, mikor már közelebb vagyok a harminchoz, valami megváltozik. Hiszem, hogy tényleg így van.
Amit részemről állíthatok, a legfontosabb felismerés magammal kapcsolatban az, hogy megtanultam, hogy a dolgokat meg kell tanulni jól csinálni, rutin kell hozzá és gyakorlás, nem mehet minden első alkalommal tökéletesen. Ez az élet minden területén így van, és ez számomra nagy nyugalmat fog jelenteni a továbbiakban. Sokszor fusztrált az, ha valamit elrontottam, rosszat szóltam, nem megfelelően viselkedtem egy adott helyzetben, a legapróbb dolog is napokig képes volt rátelepedni a gondoloataimra, és sokszor rettegtem, ha újra az adott helyzettel azonos szituációba kerültem.
Mi történt az elmúlt egy évben? Rengeteg dolog. Mikor ma jöttem vissza a lakásomba Dunaújvárosból, ahol egy fantasztikus napot tölthettem együtt csodás emberek társaságában, elkezdett nyomasztani a gondolat, hogy a születésnapom estéjén egyedül leszek itthon. Lógott az orrom egy darabig, mikor a nagypapám felhívott, hogy dolgozom-e holnap. Átgondoltam kettő perc alatt, és úgy döntöttem, hogy a délutánt Vele töltöm a Gellért fürdőben. Elvégre e-mailt írni a héten várható hidegben sokkal hatékonyabban lehet, munkaügyi utazás közben meg pláne. Felvillanyozott a gondolat, hogy holnap eltölthetek pár órát a kedvenc fürdőmben és ott lesz a Papa is egy kicsit.
Elkezdtem kipakolni a sok kedves, igazán személyes kis ajándékot, amit a legjobb barátaimtól kaptam, és ráeszméltem, hogy az Ég egyadta világon semmi okom nincs arra, hogy lógassam az orrom. A fent említett életkort már régóta vártam, mert egy pár éve úgy éreztem, ez lesz az, amikor belülről leszek igazán jó nő. Mindenem megvan, amit csak szeretnék. Megtaláltam azt a férfit, akivel úgy érzem, egy életet le tudnék élni. Egészségesek a szeretteim, és elmondhatom, hogy még soha nem veszítettem el senkit, aki igazán közel áll a szívemhez. Saját magam alakítom a munkaidőm nagy részét, úgy gondolom, nekem van a legizgalmasabb munkám a világon, amit jól csinálok, úgy, ahogy még senki előttem. Szép lakásban élek, nincsenek anyagi gondjaim, és tudom, hogy ez csak jobb lesz. Megvannak mind a rövid, mind a hosszútávú céljaim, és dolgozom értük nap mint nap. Szóval felpattintottam a kedvenc vöröset, amit lehet kapni itthon, mert volt még egy üveggel a buliból, letöltöttem pár jó zenét, és mosolyogva konstatáltam, hogy 25 éve és egy órája megszülettem.
Nem szeretném, ha a fentiek öntömjénezésnek tűnnének, egyszerűen hálából írom le, hogy elmondhassam, mennyire örülök annak, hogy ilyen élettel áldott meg a sors. Mindenért megdolgozom, megharcolok, kivárok, megélem, átérzem a súlyát, felelősségteljesen, úgy, ahogy a világ elvárhatná bárkitől, aki az én helyzetemben van.
Szumma-szummárum, felejthetetlen hétvége van a hátunk mögött, nagy meccsek, élmények előttünk, és minden úgy jó, ahogy van. :)